Majd megmondom...

Majdnem megvettem. Rengeteg sok extrákkal rendelkezett! A gecajra csak úgy simán felcsatolható, rozsdamentes, feladatát szerintem 87%-osan ellátja... ja és hát ákciós volt! Ami akciós, azt meg meg kell venni! Ilyen az igazi magyar, nem? Sőőt, ha ingyen van akkor már viszi is. És ha nem kell otthon..? Mindegy... inkább rohadjon el az én spájzomba az a zsák krumpli, mint hogy más vigye el!!!
Természetesen én is így voltam ezzel a sárhányóval. Viszont, hogy ezt ki nevezte el sárhányónak nem tudom. Hisz valójában ez nem hánnya nekem sehova sem a sarat.. hanem épp hogy kapja az arcába rendületlenül (esős idő esetén). A komáromon is volt sárhányó/sárvédő! Kökö lefújatta nekem feketére, na a tank, meg a váz néhol meg sárga lett! Ezzel nem csak új divatot akartam teremteni, hanem a legellenállás is sokkal jobb volt így. 43km/h-nál azért nem mindegy, hogy hol.. hogyan... mennyire... és hányszor áramlik a levegő! Amikor le lett fújva az erőgép, pont utána lett kötelező kismotorra is a bukósisak. Nem tudtam nem észrevenni az összefüggést. Ahhoz egy Komár-mopedet kell lefújni sárga-feketére, hogy az emberek észrevegyék az ilyen motorban rejlő rettenetes energiát!
a Komár mopedről is lesz majd még sztorim! Rengeteg sok mindent köszönhetnek neki... Ha jól tudom, a kábel tévé is akkor lett bevezetve a városba, AMIKOR új gázbofdent kapott!

A tegnapi nap is ugyan úgy indult mint a többi. Ha valaki reggel azt mondta volna nekem, hogy találkozom David Guetta-val, akkor biztos hülyének nézem, és ki is nevetem. Semmit nem csináltam másképp, mint előző héten, vagy éppen azelőtt. Ébredés után megmostam a fogam, legurítottam egy pohár vizet, beállítom a hajamat kellően csibészesre, majd bepattantam a kocsiba, hogy Olinak ne kelljen sokat várnia rám. Még az irodában sem történt semmi különös. Reggeli tea, e-mail csekkolás, hírek megtekintése, munka. Egyedül Isti tudott nekem egész délelőtt valami ujjat mondani. De lássuk be, neki nem nehéz, hisz okos, és ez nem is zavarja.

David Guetta

Viszont délután - munka után - olyan dolog történt, amire megmondom őszintén, nem számítottam. Olival miközben hazafelé tartottunk, azt mondta, hogy üljünk be egy kávéra. Ilyet nem szoktunk, hisz mindig egy sört szoktunk legurítani, de hát nem ellenkeztem. Ahogy megittuk, és végre rábeszéltük magunkat, hogy induljunk haza, egy nagy csapat jött be a kávézóba. Fogalmunk sem volt, hogy kik azok. Valójában most sincsen.. talán a szomszéd építkezésről jöttek, hisz munkás ruha volt rajtuk. Megkérdezni sem volt már lehetőségünk, mert jöttünk el.

Este még ettem egy hatalmasat, és alig vártam, hogy a megtisztuló fürdés után, végre ágyba bújhassak. Viszont be kell látnom, hogy reggel teljesen igazam volt. Nem találkoztam David Guetta-val.

Ma a megszokottnál is szarabb az idő. Ezért úgy döntöttem, hogy ideiglenes-asztronauta leszek. Nem tervezek túl sokan fenn tartózkodni a világűrben, csak szimplán felmenni, elintézni amit el akarok, aztán visszajönni. Még ha egy hosszú hétvége nem is lesz elegendő erre, előzetes kalkulációim alapján két hét alatt pontot tudnék tenni a dolog végére. Persze így, hogy nem csak egy-két napról van szó, máris kicsit nehézkesebbnek tűnik a felkészülés. Csak hogy pár példát mondjak, körömreszelőre is szükség lesz, na meg csere zoknira, és sokkal több élelmet kell magammal vigyek.

Mivel nem voltam még a Földön kívül, így nem tudhatom, hogy mi zajlik ott, de az eddigi asztronauta kolegák tapasztalataira támaszkodva az már szinte biztos, hogy vadászni, horgászni nem lesz lehetőségem. Így marad a jól bevált általános iskolából rám ragadt vándortábori szendvics-csomagolás, "hidegélelemfelpakolás". Még így is, hogy egyedül megyek több 10 kg kézi poggyásszal fogok majd beszállni az űrhajóba. Ebéd közben gondolkodtam, hogy megkérek valakit, hogy kísérjen el.. de mivel a karácsony itt van a nyakunkon, valószínűleg mindenki tartalékolja a szabadságait az ünnepekre(valljuk be teljesen jogosan!).

És hogy mik a terveim ott fenn? Engem is csupán azok a kérdések foglalkoztatnak, amik mindenki mást.... földönkívüliek, és Isten. Addig nem jövök haza, amíg nem hozok mindegyikből egy példányt. Talán miattuk is döntöttem úgy, hogy nem a megszokott szkafanderben megyek, hanem egy sima adidas-melegítőben, egy kismagyarország hímzéssel a mellemen. Ezzel kellően tudom képviselni "A NYUGAT"-ot, "Made In China"-t, és kishaznánkat egyszerre! Valljuk be őszintén, mi sem éreztük volna jól magunkat, ha E.T. egy halványzöld dobozban érkezett volna, amiből a szemei látszottak volna csak ki, egy szerencsés megvilágításnál!

Ez az a ruha, amiben nem megyek!  

Ja és viszek Rubik kockát, és egy kindertojást. Mindig is foglalkoztatott a gondolat, hogy miért kell megenni egy halvány vékony csokit, ahhoz, hogy utána találjunk valami haszontalant. Kíváncsi vagyok, hogy egy űrlény vajon rájön-e a kindertojás lényegére. Mondjuk, ha Istit kérdezném erről, akkor biztos meglenne erről a véleménye... De igaza is van. Ez olyan mintha egy sült csirkébe egy Zámbó Árpi Maxi CD-t rejtenénk. Megeszed a csomagolást, aztán pár nap után úgyis kidobod amit benne találsz...

Facebook. Nincsen vele baj. Ahogy ismerem magam, rengeteg témát fog még szolgáltatni a jövőben... Most is, szerintem tudnék írni még pár dologról vele kapcsolatban, de természetesen nem fogok. Fészbúkon nagyon sokan szeretik közzétenni pillanatnyi állapotukat, büszkén elkészített spagettijük színes fényképét. Szeretik tudatni a világgal, ha valamit nem szeretnek, ha valamit szeretnek, ha valamit szeretnének, ha valamire vágynak, ha valakit éppen be akarnak cserkészni, ha valakit éppen le akarnak rázni. Azt hiszem sikerült felsorolnom azokat a területeket amik valójában (normális esetben) - a főszereplőnkön kívül - rohadtul nem érdekelnek senkit.
Természetesen ez ellen lehet védekezni. Nálam is mondjuk számtalan ember neve szerepel a "falam" tiltó listáján, akikkel valójában komolyabb bajom nincsen, de amikor belépek az oldalra a mindennapi vackaikra nem igazán vagyok kíváncsi.

Nah de ma történt valami mókás. Az egyik ismerősöm családi állapota megváltozott. Ez nem egy ritka jelenség, főleg ha hatalmas volt a buli! Viszont amit kicsit furcsának találtam az az, hogy ő "Egyedülálló"-ból tért át "Bonyolult kapcsolat"-ba. Nem tudom, hogy erre kell-e időt hagynom.. vagy valójában ez csak nekem furcsa! Én speciel nem sűrűn szoktam belépni Bonyolult Kapcsolatba. Ezt kb ahhoz tudnám hasonlítani, amikor valaki már régóta szeretne egy autót venni, és hát biztos ami biztos, azt választja, amelyik már akkor lerohadt, amikor kihozták a garázsból megmutatni. Vagy mondjuk, ha elmegy venni magának egy csokitélapót, de azt veszi le a polcról amelyik szarrá van törve. Vagy mondjuk ha sex elött megbeszélitek a párotokkal, hogy óvszert használtok, de kalandvágyból kilukasztják pár helyen, esélyt hagyva az egyed szaporodásnak.

Mivel biztos vagyok benne, hogy van aki hetente leellenőrzi, hogy a kedves ismerősinél mi változott... (megszültemárajuli? voltakenyaralnizsóóótiék? együttvannakmégmamuték?) észrevehette nálam is, hogy családi állapotomat megváltoztattam, vagyis kitöröltem. Ezzel sokkal boldogabb nem lettem, viszont elértem, hogy most már a hirdetéseim 90%-a nem szingli lányokat reklámoz. Hátránya viszont, hogy ha lányokat akarok nézni, más oldalra kell szörföznöm. Nem egyszerű.

Ennek az egésznek az oka egyértelműen a csokitélapó. Szombaton történt (2010.09.25.), hogy a tescóban mászkálva a morzsás kenyérosztály fele témferegve a polcokon csokitélapókba botlottam! Természetesen nem szó szerint, hiszen senkit nem engednek fel a polcra, legalábbis szombaton biztosan nem! Először valójában azt hittem, hogy valamivel összekeverem, de ahogy közelebb értem, kezembe vettem, és megforgattam, teljesen egyértelmű volt, ez nem csak egy csokitélapóra hasonlító tárgy, ez maga a Csokitélapó. Én mondjuk a helyükben elrejtettem volna őket a halloween cuccok mögé, hisz ahogy az elmúlik, tőlem az egész felső polcot elfoglalhatják a vöröskabátosok!

Nem hagyott nyugodni a gondolat... megijedtem kicsit, lehet hogy én kerültem idő csapdába, és már karácsony közeledik. Leraktam a hónom alól a dinnyét, a zsák krumplit, és rohantam haza! Nem sokat teketóriáztam, a kertben lévő fenyőfát röpke 17perc alatt csodálatosan feldíszítettem, a csúcsot a tetejére a szomszédból kölcsönvett kinyithatós IKEÁ-s asztalra állva varázsoltam fel. Nem volt könnyű, de hát ha Jézuska képes rá.... A legtöbb időt talán a csillagszórokkal tököltem. Az istennek nem akartak meggyulladni. Sokkal egyszerűbb lett volna ha nem szakad az eső, de így legalább tűzvédelmi szempontból minden oldalról biztosítva voltam! Mivel ez egy elég hirtelen jött karácsony volt, így meglepetésekkel nem tudtam kedveskedni magamnak, viszont szívem mélyén  ott csücsült a boldogság, és a zselés szaloncukor tűleveles illata.

Fél hat lehetett amikor szóltak, hogy karácsonyig még várnom kell három hónapot. Ekkor gyorsan még befejeztem az Ó Tánnenbaum második strófáját, és felhívtam Istit. Közöltem vele, hogy tényleg tudni szeretném, hogy kik azok akik a tescoban a napokban csokitélapót vettek! Neveket akarok, és címet! Mindegyikhez el akarok menni családlátogatásra, és megkérdezni, hogy miért érezte úgy, hogy most kell megvennie. Én amikor decemberben megveszem a boltban, attól is félek, hogy míg hazaérek ne törjön el, ne nyomódjon be szegény Mikulás arca, háta, zacskója... nem hogy szeptembertől...

A már nem hibátlan termékek

Nem támogatom a csokitélapók szeptemberi árusítását! Ahogy azt láttuk, hamar kárácsonyérzetet ad az embernek. Persze, tudom, hogy ha az embernek van egy kis esze... tudja, hogy messze van még... Én is inkább megyek és leveszem a kocsiról a hóláncot.