A tegnapi nap is ugyan úgy indult mint a többi. Ha valaki reggel azt mondta volna nekem, hogy találkozom David Guetta-val, akkor biztos hülyének nézem, és ki is nevetem. Semmit nem csináltam másképp, mint előző héten, vagy éppen azelőtt. Ébredés után megmostam a fogam, legurítottam egy pohár vizet, beállítom a hajamat kellően csibészesre, majd bepattantam a kocsiba, hogy Olinak ne kelljen sokat várnia rám. Még az irodában sem történt semmi különös. Reggeli tea, e-mail csekkolás, hírek megtekintése, munka. Egyedül Isti tudott nekem egész délelőtt valami ujjat mondani. De lássuk be, neki nem nehéz, hisz okos, és ez nem is zavarja.
David Guetta
Viszont délután - munka után - olyan dolog történt, amire megmondom őszintén, nem számítottam. Olival miközben hazafelé tartottunk, azt mondta, hogy üljünk be egy kávéra. Ilyet nem szoktunk, hisz mindig egy sört szoktunk legurítani, de hát nem ellenkeztem. Ahogy megittuk, és végre rábeszéltük magunkat, hogy induljunk haza, egy nagy csapat jött be a kávézóba. Fogalmunk sem volt, hogy kik azok. Valójában most sincsen.. talán a szomszéd építkezésről jöttek, hisz munkás ruha volt rajtuk. Megkérdezni sem volt már lehetőségünk, mert jöttünk el.
Este még ettem egy hatalmasat, és alig vártam, hogy a megtisztuló fürdés után, végre ágyba bújhassak. Viszont be kell látnom, hogy reggel teljesen igazam volt. Nem találkoztam David Guetta-val.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.